Tézis 6. - Ongo és a felhasználók

Privátszféra és magány

- Jó és a rossz magány

Az Ongo utazási élmények megosztására szolgáló oldalon úgy gondolom, hogy a magány számottevően érvényesül (Kivéve, ha az útitárs kersőt használtuk és találtunk egy személyt, aki a valós világban egy igazi utazásra eljön velünk, vagy ha a fórumok valamelyikén párbeszédet folytatunk valakivel, vagy abban az esetben, ha "beszámolónkat" értékelték/hozzászóltak, vagy ha akár már "követőnk" is akadt:).)

Ahhoz, hogy élménybeszámolót tudjunk írni, élmény kell! Méghozzá a valós világból. Pl. felfedezem Afrika csodáit. A magányt érthetjük úgyis, hogy az igazi világban egyedül vagyunk, egyedül utazunk és nincs kivel megosztanom a látottak okozta örömöt, így a virtuális világ felé fordulok. Ebben az esetben, majdhogynem telejesen öncélú apublikálás. Nekem van igényem arra, hogy a glóbuszon közzhírré tétessem; "Ugyan egyedül vagyok, de látjátok, ha a fene fenét eszik is, jól érzem magam! Csak azért is! Itt a bizonyíték...szuper szállodában laktam és nézzétek a képeken a lenyűgöző helyeket, ahol jártam, és amikor megkértem egy helybelit, hogy fotózzon le...Na ugye, hogy mosolygok a fotón!"

- Életjelek
A fentebb vázolt képzeletbeli gondolatsor erre a pontra is érvényes. A magányos, de a nem magányos ember is fontosnak tarthatja, hogy ő ott legyen a virtuális térben, tudjanak róla, hogy Ő van.
"A hálózat természetes, mindennapos használatában visszajelző eszközként nyugtázza a felhasználó életét, törekvéseit, megerősíti önazonosságukat, önértékelésüket."


Birtoklásvágy -felhalmozás

Ez eléggé meghatározó a vizsgált oldalon. Az élménybeszámolóink, fényképeink, videóink feltöltésével szeretnék részt venni a tudásbázis gyarapításában, az útókorra örökíteni tapasztalatainkat, megosztani a beszerzett információinkat. Másfelől mi is gyűjtögetjük innen az adatokat.
Ha el akarok utazni pl. Prágába, akkor megnézem, hogy mit írnak. Melyik volt jó szálláshely, mit érdemes megnézni, hol a legfinomabb/legnemzetibb a kaja? Ám nem csupán egyszer elolvasni fogom, az nem elég...Kimásolok részeket, lementek fotókat, a "biztosítékra" szükségem van. Egyrészt saját magamnak jegyzet, ne felejtsem el, hogy mi tetszett és így gyorsabban is meg fogom találni a saját gépemen egy dokumentumban, mint visszakeresve az interneten (a honlapon). Másrészt viszont ott a "félsz", hogy hű ez milyen érdekes/jó program ötlet pl., de nehogy 2 hónap múlva, amikor ténylegesen elutazom már ne legyen meg ez az élménybeszámoló ("elmászik" a link). Alapvetően azért feltételezhetjük, hogy amit most találunk, azt megtaláljuk ott máskor is.

Hozzáadás - teremtő aktivitás

A teremtés igénye, mint attitüd a leginkább jellemzőnek mondható az Ongo weboldalán. Mindenhol a "teremtésbe futunk". Saját készítésű fotóinkat töltjük fel, leírjuk a véleményünk, törkszünk egy minél élvezhetőbb alkotás létrehozására.

- altruista attitüd
"önkéntes tájékoztatás, természetes gesztus...szívességi alapon...viszonzási elvárások nélkül...hasznosság érzete."
Szerintem a kulcsszó itt a hasznosság érzete. Fentebb már említettem az öncélú publikálást, úgy vélem erről van itt szó igazából. Sokan, sok helyre utaztak az ilyen vélemények ismerete nélkül is - az internet előtti idők, maximum ismerősöktől kérdezősködtünk - és "túlélték" valahogy:).
Persze fontos és segítséget jelent, megkönnyítheti a döntésünk a következő nyári úticélunkra vonatkozóan az itt leírtak elolvasása, de lássuk be, meg lehetnénk nélküle is.

- vágy az elismertségre
Sokkal inkább domináns mozgató erő az élményeink közzétételében, hogy igenis "dicséretre" vágyunk.
"Az elismertség igénye az önkéntes, anyagi ellenszolgáltatástól mentes, közös munka vonatkozásában is számottevő. A résztvevők - ha csak helyi érvényű elismerési rendszerben is, de - igénylik munkájuk mérését, értékelését."
Itt pontosan egy helyi érvényű értékelési rendszer az, ami adott ebben a "speciális" közösségben, aki ide ír, az azt várja, hogy ebben a körben válik népszerűvé. Akkor is, ha csak valójában az avatarok elismerését kaphatja meg, számára a valóságban ismeretlen, anonim egyénekét...DE akkor is kell neki!
Szerintem, aki beküldi az írását, már a közzétételtől számított pár percet követően is pillanatonként nézi a felületet, türelmetlenül várja az első hozzászólást, értékelést (nem csak a szállások minőségét lehet értékelni, hanem a beszámolókét is). És meg-meg nézi később is, mondjuk hetente egyszer rendszeresen. Ha azt látja, hogy tetszik, amit csinált, az büszkeséggel és örömmel fogja eltölteni, biztos "megmutogatja" majd a családtagjainak/barátainak - valós életben - is az alkotását (pl. elküldi a linket, hogy nézzék csak meg a 10-es skálán 9-est kapott a legtöbb értékelőtől...olvassák el ők is, amit írt...ugye milyen élvezetes?:) )

Az Ongo egyértelműen erre a teremtő aktivitásra "épít/het" elsősorban, enélkül maga az oldal sem létezne tulajdonképpen, hiszen teljes mértékig a felhasználók adják a tartalmát.
A nagyvilágban meglátogatott helyekről kialakult egyéni - de az egyes felhasználók szerint bizonyosan mérvadó - vélemények, készített - "nagyszerű, csodás" - fotók gyűjteménye.
"Mindegyikükben egy publicista és fotográfus veszett el...csakhát a való élet nem hagyta őket kibontakozni...De a világot nem akarják megfosztani a tehetségüktől":)