A közösségi aktivitások mögött különböző egyéniségek, identitások sokasága rejlik különböző motívációkkal, felhasználó attitűdökkel. A hálózati tartalomszolgáltatások célközönségre szabásakor nem indulhatunk ki csak saját (szakmai) közegünkből, saját egyéniségünkből, megélt bönészési szokásainkból. Elkerülhetetlen a webes aktivitások mögött felderíthető egyéni attitűdök módszeres vizsgálata, rendszerezése és projektünkre vetítése, ha valóban a globális háló közönségéhez, vagy annak bármilyen rétegéhez kívánunk szólni, eljutni terveinkkel.
Az adekvát tájékoztatási rendszerek tervezéséhez szükséges összetevők sorában az alábbiakban áttekintjük a felhasználók aktivitását meghatározó attitűdök jellemzőit.
Az adekvát tájékoztatási rendszerek tervezéséhez szükséges összetevők sorában az alábbiakban áttekintjük a felhasználók aktivitását meghatározó attitűdök jellemzőit.
1 Privátszféra és magány
Ahogy életünk részévé válik a virtualitás párhuzamos megélése, mind több szó esik a személyiségi és szerzői jogokról, a privátszféra védelméről. Mit védenek a jogszabályok, mit az Internet belső szabályai, szokásrendszere, mit a vírusirtók, s horribile dictu: mit védenek támadó aktivitásukkal a hackerek?
A tájékoztatás – tájékozódás szempontjából a privátszféra a tájékozódó aktivitás kiindulópontja, az otthon, melyben felhalmozunk értékeket, s melybe visszavonulunk, ha nincs szükségünk mozgásra, interakcióra.
1.1 A jó és a rossz magány
Eltűnni és megjelenni - a kettős élet filmekben, regényekben számtalanszor feldolgozott játszmái a valóságban nehezen átléphető akadályokba ütköznek. Bejáratott szerepekből kilépni, bőrünkből kibújni nehéz, identitásunk integritását veszélyeztető játék.
Sokan és sokszor fordulnak a webhez magányuk feloldásáért, vagy valós szociális igényeik redukálódása idején. A hálózati jelenlét kontrollálhatósága, a személyiség korlátozható megjelenítése és az arctalan anonimitás biztosítja ebben a mesterséges, ám mégis emberi interakciókkal telített közegben a párhuzamos élet lehetőségét. Tér- és időélményt, állandóságérzetet és biztonságot ad a személyre szabható, egyszerű környezet, a megismerhetőség otthonossága, a visszatérő, azonosítható szereplők. A virtuális világ vonzását ez a felelősségmentes szerepvállalás, a következmények nélküli, azonnali kilépés lehetősége jelenti.
A virtuális szerepből kilépni könnyű, magától a jelenléttől elszakadni mégis nehéz lehet. A kialakuló személyes kapcsolatok kölcsönös elvárásaiban, a megszokott információs dózis igényében és a tájékozódás bevett napi gyakorlatával a vonzás észrevétlenül kötődéssé szilárdul.
A lehetőség csak addig lehetőség, amíg választható: a hálózat használata időnként "nem használatot" kell, hogy jelentsen. Ahogy intraperszonális kommunikáció nélkül interperszonális sincs, a hálózati viselkedés alapja annak tudatosítása, hogy végső soron mégiscsak egy képcső, vagy LCD panel előtt ülünk, magányosan.
Fontos tehát a hálózat aktív és passzív használatának elkülönítése és elkülöníthetősége. A védekezés vírusok, reklámok, félretájékoztatás és terhessé váló személyes kötődések ellen a hálózati lét alapvető feltételei. A számítógép kikapcsolása, a nem írás, nem chatelés, offline tájékozódás és valós élet folytatása nélkül nincs is miről írni, chatelni, tájékoódni és tájékoztatni. A virtuális közeg nem létezik önmagában, nem szakítható el a valóságtól, hiszen annak reflexióiból épül.
A hálózati tájékoztatásnak figyelembe kell vennie ezt a kettős magány élményt: a hálózatra nyitott, a virtuális közeg információira éhes, valós magányt csakúgy, mint a valóságra nyitott, virtuálisan elzárkózó, inverz felhasználói attitűdöt. A felhasználó időnként él, s valós lét-szükségleteire használja a számítógépet: pizzát rendel, hogy valós éhségét csillapítsa, mozit választ vagy élménybeszámoló olvasása helyett elmegy az irodalmi este, lefekvés előtt cd-t hallgat és hagyja futni az előző nap letöltött képernyővédőt.
1.2 Életjelek
Szociális igényeink eltérőek, azonban nehéz ellenállni egy nyitott, folyamatosan rendelkezésre álló közegnek, amely állandóan kész visszajelzésekkel szolgálni, megerősíteni vagy vitában formálni benyomásokat, véleményeket, tettek, döntések és kötődések hátterét.
A hálózat természetes, mindennapos használatában visszajelző eszközként nyugtázza felhasználói életét, törekvéseit, megerősíti önazonosságukat, önértékelésüket. Életjel-adatbázis, melyet saját kedvükre, eszköz-építő kreativitással töltenek fel a résztvevők napi rutinná vált bejelentkezéseikkel, hangulatjelentésekkel, a friss élmények „kiírási vágyától” hajtva, vagy éppen elbizonytalanodva egy helyzet, konfliktus kapcsán.
Az információs társadalom személyes, spontán önlenyomataként, az identitástudat archivált, közösen létrehozott információiként ezek az életjel tömegek kiemelkedő értékű kordokumentumok és forrásanyagok.
1.3 Intim megvilágítás
A mozaikszerűen, természetes életjelekből összeálló, közös identitás archívumai mellett a háló egynemű, komplett önképekben is bővelkedik. Az eddig jelzett motíváló erők, extrovertáltságtól függően, túllendíthetik a felhasználót a közösségi tereken, s önálló blogok, honlapok megformálására késztethetik.
A felhasználók többsége a közösségi web korszakában is inkább befogadóként szembesül e személyes életjelhalmazokkal. Saját böngészési szokásait, rossz- és jókedvének hullámzását, asszociációinak összességét akkor sem oszthatja meg a hálón, ha minden online percét interakcióban tölti, mikroblogon, státuszüzenetekben rögzíti. A virtuális közösség teljessége felé irányuló kitárulkozás kontorllálása az önbizalmat és önértékelést jelző alkotói attitűd, bár mértéke veszélyforrás (gondoljunk a közösségi oldalakon meggondolatlanul hagyot személyes adatokra, vagy az identitáslopások növekvő számára).
A mintakereső érdeklődés és az önbizalom korántsem zárja ki egymást: természetes, hogy a felhasználó önkéntelenül is összeveti a hozzáférhető (virtuális) személyiségeket sajátjával, s keresi a minél komplexebb (valóságosnak, hitelesnek ható) virtuális személyiségképeket. Mit lát, mit tapasztal egy blogger, vagy topikgazda, hogyan formálja gondolatait személyes, kötetlen stílusban, és hogyan ír a honlap másik oldalán esszét, kritikát? Mit tudat magáról, hogyan létezik, mozog a hálózati térben, mi kelti fel a figyelmét?
Az intim megvilágítás varázsa itt alapvetően különbözik a pletykalapokban teremtett sztárkultusztól. A személyiség és privátszféra nyílt, kitárulkozó vállalása bizalmat feltételez a virtuális párhuzamos léttel szemben, teljes –vagy a hálózati publikálás eszköztárának függvényében teljesebb- önképpel és szerepvállalással.
2. Birtoklásvágy – felhalmozás
A létfenntartás biztosítása, a felhalmozás, a működő állapotok és helyzetek stabilizálása alapvető emberi szükséglet. A birtoklás vágya természetes, akkor is, ha mélyebb bizonytalanságok kompenzálásaként személyiség és kapcsolat romboló hatású. A gyűjtés, a féltés és a szerzés hálózati viselkedésünket is motiválja, meghatározza.
2.1 Féltett kapcsolatok
A tértől, időtől függetlenül fenntartható, folyamatos kapcsolatok a globális információs rendszer örvendetes újdonságai. Olyan új helyzet ez, melyet megszokni könnyű, de ellenhatásaival számolni néha nehéz. A kommunikáció korábbi korszakaiban sokkal természetesebb és megszokottabb volt az információáramlás átmeneti megszakadása, levelezési kapcsolataink lazulása, elhalása. Az azonnaliság, az e-mail pár perces átfutásának feltételezése, vagy az üzenetküldő rendszerek azonnaliságának tudata türelmetlenné tesz. A személyes kapcsolat hiánya növeli az intoleranciát, a válaszok, reakciók elmaradása mögött -információk hiányában- könnyű negatív gesztust, célzatos ignorálást feltételezni.
A kapcsolatok féltése, a vágy birtoklásukra nem kizárólag személyes, interperszonális értelemben jelentkezik. A link, csakúgy, mint az e-mail cím, vagy a belépési jelszó: kincs; birtokolható, gyűjthető és védendő. Míg a személyes elérhetőségek a kapcsolati hálót, a linkek a megismert, birtokolt virtuális teret jelképezik, modellezik. Az e-mail és web címek archíválására, kezelésére, rendszerek közötti migrálására szoftverek százai készülnek a web 2.0 előtt, s közösségi megosztásuk, webretölthetőségük a web 2.0 első megoldáasi közé tartozott (pl.: delicio.us). A megosztással, hordozhatósággal/bárhonnan hozzáférhetőséggel biztosítható a birtokolt virtuális javak folyamatos tulajdonlása és gyarapítása is, az elszakadás „egy” számítógéptől, a tulajdon identitáshoz kötése.
A kapcsolati háló tulajdonlásának igényére számos webes alkalmazás készült, a közösségi rendszerek ismeretségi gráfján naponta ellenőrizhetjük, kit ismer ismerősünk, járt-e ott aznap, on-line-e, él-e, hal-e. Az azonnali üzenetküldő programok és mikroblogrendszerek jelzik partnereink elérhetőségét, az ICQ szoftver jeleit akár egy asztalunkra helyezett plüssvirág is közvetítheti, lekonyulva partnerünk off-line státuszára, kivirulva belépésekor. Készült össznépi adatbázis szexuális partnerláncolatok ábrázolására is, büszkén birtokolható, retrospektív háremként az ilyen megdicsőülésre vágyó netpolgároknak.
A birtoklás, a virtuális kapcsolatrendszerek rögzítése és tárolása részben tehát természetes. A virtualitás bizonytalan, bizalomra épül és kiszolgáltatott technikának, fizikai hatásoknak és valós életbéli eseményeknek.
2.2 Gyűjtemények, archívumok
Ez a bizalmatlanság és pesszimizmus, mellyel már az ősember készletezte zsákmányát télre, áthatja a webes aktivitások zömét is. A számítógép merevlemezén tekintélyes helyet foglalnak el a cache információk: az on-line böngészés illúzió, minden, amit az Internetből látunk, a gépünkön van, letöltődik, s a grafikai elemek nagy része ott is marad, hogy gyorsítsa a következő letöltést. A tudatos gyűjtés és archiválás mozgatórugója a bizonytalanság. Részben a webes tartalmak állandóságában, részben saját tájékozódási képességünkben, memóriánkban.
Az "illegális MEK", az SLP virtuális könyvtár így indokolta nem egészen legális tevékenységét:
„Egy-egy papírkönyv 1000 példányából ötven év elteltével átlagosan 75 marad fenn. Élettartamukat illetoen ugyan az elektronikus könyvek sem állnak jobban, korlátlan másolhatóságuk és konvertálhatóságuk azonban biztosítja számukra az öröklétet az emberiség közös kultúrkincsében - már ameddig egyáltalán létezik kultúra. A Silent Library Project és a hasonló vállalkozások a maguk módján valamelyest hozzájárulnak, hogy egy ideig még létezzen.”
Képek, érdekes grafikák, ábrázolások gyűjtésére késztet, hogy ezek megosztására külön közösségi terek épültek.
A származási oldal, a teljes kontextus sok esetben lényegtelen, vagy csekély információval bír. A letöltött elem önmagában képvisel értéket, tehát kiemelése, megtisztítása a kontextustól rendező/teremtő gesztus: gyűjteménybe illesztésével hozzáadunk az elem környezeti értékéhez (pl. amikor egy színész képeit galériává halmozzuk), kedvenc filmünkről gyűjtünk rajongótársainkkal, stb..
2.3 Testre szabott túlélőkészlet
Birtok és eszköz különbségtételével határolható el azoknak a letöltött, vagy állandóan elérhetővé tett virtuális javaknak a köre, melyeket naponta használ a netlakó.
Naponta használt eszközökké válhatnak térképek, faktografikus adatbázis front-endek, vagy akár játékok is.
A hálózati működéshez szükséges eszközök fejlesztése folyamatos. Egy felhasználó eszköztárát áttekintve közvetve arról is képet kaphatunk, hol, milyen területeken szükségesek kliens oldali alkalmazások a hálózati tájékozódási lehetőségek kiegészítésére, a böngésző program képességeinek fejlesztésére. .
A böngésző mellett és plug-in-ként hozzákapcsolva számtalan diagnosztizáló, kapcsolattartó, keresést megkönnyítő és célalkalmazásokat futtató segédprogram, „power-tool” terhelheti egy internetező gépének erőforrásait. Ezek egy része tudatos marketing eredménye, adatbázis szolgáltatók, keresőszolgáltatások által fejlesztett, hasznos, ugyanakkor kizárólagosságukat biztosító kényelmi alkalmazások (GoogleToolbar).
Az Ajax-alapú web 2.0-ás felületek megjelenésével széles körben elterjedtek a napi rutint megkönnyítő testraszabási lehetőségek, a túlélőkészletet bárhonan elérhetővé tévő kezdőlapok (iGoogle, Netvibes), melyek a készlet részévé teszik az eredeti környezetükből kiszakított hírforrásokat is (RSS feed-olvasók).
A weben elérhető szolgáltatások egy része kliens oldali programként ma még sokoldalúbban, praktikusabban használható. Jó példa erre a 2005 közepétől széles körben elérhető műholdfelvételek kezelése. A Google globális szatelit-fotó térképe megtekinthető, kereshető, nagyítható és görgethető a weben is, ám ugyanazok a képek egy kliens oldali letöltő alkalmazás segítségével térbeli hatást adva dönthetőek, kiegészítő fóliákkal bővíthetők, míg a program fizetős változatával további szolgáltatások is elérhetőek.
2.4 Virtuális tárgyaink
A Windows operációs rendszer összeomlásának tipikus oka regisztrációs adatbázisának telítődése törött és céltalan bejegyzésekkel, kipróbált és megunt programok hagyatékával.
Az átlagos felhasználó az operációs rendszert adott, a géptől alig elválasztható környezetként fogja fel, de a letöltött programokat önkéntelenül is tárgyakként, beszerezhető, megismerhető „készülékekként”. E különbség egyik oka nyilvánvalóan az, hogy a programokat valamely cél megvalósítására töltik le, vásárolják meg, míg az operációs rendszer –alapvetően- nem csinál semmit, csak a működési környezetet biztosítja. A sajátos viszony másik oka a grafikus kezelői felületek egyedítése, a funkciók közti navigálást biztosító eszköztárak egyedi kialakítása, formatervezése.
A virtuális és valós tárgyak közötti határ mind bizonytalanabb, a PDA készülékek érintőképernyőjén a billentyűzet sok típusnál virtuális, a mobilkommunikációs segédprogramok a számítógép programján is előszeretettel jelennek meg telefont idéző GUI-val.
Mint azt jeleztük, egy felhasználó által beszerzett -tájékozódást segítő- segédprogram-készlet összetétele tanulságos a hálózati tájékoztató szolgáltatások fejlesztésére nézve. Ugyanígy tanulságos lehet a letölthető, telepíthető termékpaletta teljességének vizsgálata is. Milyen célokra, s milyen felhasználóköröknek fejlesztenek szoftvereket, mely területek dinamikusak és melyek stagnálnak? A web 2.0 kialakulásától kezdve pl. hanyatlásnak indult a HTML szerkesztő programok, segédprogramok gyarapodása.
Az ingyenes programokat letöltésre kínáló site-ok százai, s köztük 50-100 nagyobb gyűjtő site -az átfedéseket is figyelembe véve- több ezer teljes értékű, korszerű és megbízható alkalmazást mutatnak be. Az ingyenes, vagy nyitott licenszű programok választékát és választását az tenné elemezhetővé, hogy nem játszik benne szerepet anyagi, vagy erkölcsi megfontolás, a programok működését a shareware illetve try-out forgalmazástól eltérően nem korlátozza funkció-, vagy időkorlátozás.
Az ingyenes szoftverek termékpalettáját a helyettesítés és hiánypótlás jellemzi. A helyettesítés oka lehet egyrészt a helyettesítendő alkalmazás ára (Photoshop helyett ingyenes Gimp, MS Office helyett Open Office), másrészt a helyettesítendő szoftver minősége, korlátolt teljesítménye („Jegyzettömb”-öt helyettesítő szövegszerkesztők, pl. Note Tab). A hiánypótlás oka lehet például a Windows szolgáltatásinak kritikája, hiányosságainak felismerése (vágólap kibővítő alkalmazások, memória menedzselő segédprogramok), másrészt a gyakorlatban megismert, megszenvedett problémák kezelésére írt célprogramok közreadása (böngészők eltérően kezelt „Kedvencek” listáinak konvertálása, kezelése).
Fontos törekvés az ésszerűség, az ismert alkalmazások tudásának meghaladására, s azok méretének, erőforrás igényének töredékére szorítása (ACDSee képkezelő helyett IrfanView, vagy XnView).
Összességében nyilvánvaló, hogy a programozók –részben hobbiból, vagy megosztó, segítő szándékkal, részben tehetségük és fizetős termékeik promotálásaként- a hálózati igényekre és erőviszonyokra érzékenyen reagálva „termelik” a többségükben valóban hasznos szoftvereket. A nyílt fejlesztés, azaz a programok forráskódjukkal együttes publikálása mind gyakoribb. A programozói kihívások pedig egyértelműen mutatják a monopóliumellenességet, a hardverfejlesztést erőltető óriásprogramokkal szembeni ellenállást, a kreatív, praktikus –esetenként virtuóz- megoldások preferálást.
Virtuális tárgyaink közé így mind több kerül a hálózatiságot közös projektek rendszereként felfogó, tehetségét mások hasznára bemutató tervezők alkotásaiból.
3 Képességek fenntartása, fejlesztése
Nem lemaradni – korunk dinamizmusának gyakran frusztráló és több kárt, mint hasznot hozó versenyszelleme a maga módján a hálózati létben is megjelenik. Bár aktivitásunk jelentős része archiválódik, visszakereshető és az időbeni állandóság tudatával nyugtat, a jelenlétkészség társadalmi, kulturális, szakmai és közösségi szinten is állandó részvételt, on-line életmódot igényel.
3.1 Az állandó jelenlét kényszere
Félteni nem csak a birtokolt javakat, kapcsolatokat lehet. Az élő, időben változó folyamatokban részt véve, s abból kimaradva a lemaradás érzésével kell szembesülnie az IRL is teljes életet élő netpolgárnak.
Ahol otthon vagyunk, oda természetes módon kötődünk is. Jelenlétünk hiánya felszámolhatja kötődéseink tőlünk független kapcsolódási pontjait. Hálózati közösségekhez tartozni is csak - minimális, de rendszeres - erőfeszítések, szinten tartó aktivitás árán lehet. Hosszabb távolmaradással megnő annak kockázata, hogy legközelebb esetleg már másokat találunk a megszokott környezetben, a kialakított virtuális személyiség elvész, a partnerek ismeretlen helyekre tették át aktivitásuk helyszíneit.
A jelenlét kényszere, az események, hírek követése nem csak közösségi élet, de érdeklődési kör szerint is meghatározó a hálózati aktivitásban. A kulturális élet színtereinek, eseményeinek bősége egy embernek legalábbis beláthatatlan. A hatékony tájékoztatás és a tájékozódás hullámzó intenzitása szükségszerűen lemaradásokat jelenthet, egy-egy érdeklődő tájékozottsági szintjében. Ezért különösen fontos a visszakereshetővé tétel, az archívumok áttekinthető kialakítása illetve a kronolgikus szemlélet érvényesítése a tájékoztató rendszerek napra kész információi esetén. Míg a közösségek, a személyes kapcsolatok megszűnhetnek, a tájékoztatás objektivizált rendszerei –jóesetben- állandóak maradnak. Amíg a személyes kapcsolatoknál a múlt marad fenn, s a jelen veszhet el (elmaradást okozva a jövőtől), addig az időben állandósított információforrásokkal szemben a múltról lehet nagyon könnyen lemaradni (s hiányában gyakran a jelent és jövőt is tévesen értelmezni).
Az állandó jelenlét kényszerét az on-line játékok szélsőséges esetben a végkimerülésig fokozhatják. Minden olyan közösségi kezdeményezés magában rejti ennek veszélyét, amely a virtuális jelenlétet versengésként teszi felfoghatóvá. Ha a közösség tagjai versenytársakká válnak, s ha máshonnét nem ismerik egymást, a játék nemesen emberi vetélkedéséből jobbára csak az ellenfél-tudat marad. Az archivált eredményeken alapuló nyilvános ranglista még olyan közösségi játékoknál is kényszerítő erő lehet, melyekben az ellenfél választható, azaz két IRL barát is megmérkőzhet. A kedvelt on-line műveltségi vetélkedőn, a Honfoglalón elért eredmények ranglistát képeznek, s a magas rang elvesztésének réme komoly visszatartó erő újabb/más időtöltések választásától.
3.2 Társadalomi szerepvállalás és hálózatiság
Az Internet szerepe társadalmi szerepvállalásunkban folyamatosan növekszik
Az információk formálják a véleményalkotási készséget, az ismereteket. A tájékozódó maga is szükségét érezi, hogy állást foglaljon, kapcsolódjon a vele azonos érdeklődésű, véleményű csoporthoz. Természetes igényként jelentkezik, hogy megkülönböztesse magát és helyet, szerepet kapjon az interakcióban, amely visszahat, visszavezet a valós környezet, a táradalmi lét keretei közé.
Az Interneten a csonka személyiségképek révén, az anonimitás biztonságával sokkal árnyaltabb kapcsolódási lehetőségekre nyílik mód, mint a valós létben. Jelenlétünk képviselheti egyéniségünket egy adott térben egy adott kérdésben akkor is, ha más fórumon, más környezetben –biztonságérzetünk, gátlásaink parancsának engedelmeskedve- nem vállalnánk véleményünket.
A civil szerveződések (lásd pl. a fórumtopikból ismert erővé váló VEKE) mozgatórugója lehet, hogy az emberek a valós életben is szeretnének egy-egy ilyen cél érdekében elköteleződni, önzetlenül, önként kötelezettséget vállalni. Párhuzamba állítható a civil mozgalmak növekvő sikere a vallás iránti igénnyel, de a felvállalás hátterében állhat ellentét is a munka, tevékenység társadalmi érdekektől idegen orientáltságával is (a fiatal civil mozgalmak aktivistáinak jelentős része kerül ki a multinacionális cégek adminisztratív, gyorsan cserélődő munkatársi állományából). Fontos lehet a még kialakulatlan pályatudat (felsőoktatásban tanulók), a részeredményeiben is sikerélményt adó, lezárható, elvégezhető, hasznos tevékenység keresése.
A civil mozgalmak felépítése és működése azonos a hálózati közösségek mozgósításakor megfigyelhetővel. A fórumokon véleményformáló kezdeményezőkhöz hasonlóan szervezők, a kitűzött célokat legfőbb céljukként felfogó „kemény mag” áll a mozgalmak középpontjában. A topikokban megfigyelhető fokozatos szerepvállalás stációi a többnyire hierarchikus felépítéssel azonos szerepet játszanak. A kötelezettség vállalás nélküli állásfoglalás (szavazások, aláírásgyűjtés, on-line petíció) megnöveli az érdeklődést a téma iránt, a felhasználó figyelni kezdi a híradásokat, képes beszámolókat a valós megmozdulásokról, végül bekapcsolódik a civil mozgalom információs hálózatába, s átgondolja, miként vállalhatna tevőleges szerepet. A civil mozgalmak legvonzóbb tulajdonsága éppen skálázottságuk, a résztvevők igényei szerint vállalható feladatok sokfélesége. Ez a feladatkiosztás, a hálózati munka alapvető vonása a nyílt forráskódú programok fejlesztésétől a Wikipédiáig.
3.3 Újdonságok és hype
Nem csak a virtuális valóság jelenidejűségéről és az onnan valóságba visszavezető aktivitásoktól lehet lemaradni, de a virtuális környezeten belül ható folyamatokkal és divatokkal is lépést illik tartani.
Az Internet újdonságai a hagyományos médián keresztül ma még késéssel, esetlegesen jutnak el a közvéleményig, s aki személyesen nem használja őket, vagy magát az Internetet is alig, az jó eséllyel fel sem figyel a hírre. A Skype internetes telefonszolgáltatását 2002 környékén már magyar netezők százai használták, 2004 körül jelentek meg róla az első hírek az online magyar sajtóban, s csak 2005-ben, a távközlési piacot megrengető internetes telefonszolgáltatók megjelenésekor adtak róla hírt a nyomtatásban is megjelenő napilapokban.
Az aktív netpolgárok általában felhasználói aktivitásuk függvényében „képben vannak” a legfrissebb technológiai fejlesztések, hálózati szolgáltatások terén. Tisztában vannak azzal, hogy korszerű a közeg aminek részesei lehetnek, egyidejű, egyszintű a világ minden táján – ahol csak kiépült a háló. Anyagi, testi, személyiségi frusztrációk nélkül, pontosan ugyan úgy el tudnak jutni egy webhelyre, mint náluk jobb körülmények között élő embertársuk, s ugyanolyan rangjuk van egy fórumon is.
Ez a korszerűség-tudat és jelenlétkészség alapfeltétele az információs társadalom fejlődésének, lételemévé kell, hogy váljon minden, a hálózatiság tudatában társadalmi szerepét magabiztosan vállaló, a demokrácia, a személyiségi jogok és az érdekérvényesítési lehetőségek iránt elkötelezett polgárnak.
A web érdekességeit és színeit zömében a valóságtól kölcsönzi, kitermel azonban sajátos belső újdonságokat, hálózati extrémitásokat. A virtuális közeg belterjes játékai, egy-egy ötlet, szellemes feladat, vagy kreatív megoldás végigsöpör a világhálón, s egy-két napig hatalmas forgalmat generál a „hype”-hoz köthető webhelyeken. A funkcionális, informatív weboldalak mellett ilyen felüdülés volt az ezredfordulón pl. a teljesen öncélú Postmodern Essay Generator, vagy a Pornolizer szolgáltatása.
4 Hozzáadás - teremtő aktivitás
A tájékozódás közösségi formái áthatják a web minden szegletét: tapasztalat-leírások, termék/tudás/élmény ajánlók, közösségi tereken, vagy személyes honlapokon közreadott listák, viták, segítő hozzászólások a fórumokon. Oldalakon keresztül sorolható azon termékek, javak listája, melyek beszerzése, vásárlása választás elé állít, s melyek közt a döntést a gyártó marketingje szerint meghozni olykor meggondolatlanságnak bizonyul.
A hálózati tartalomban felhasználói, vásárlói tapasztalatok tömege kumulálódik napról napra. Termékek, termékcsoportok, s ugyanígy kulturális javak, események választása előtt ma már „kötelező” lefuttatni egy egyszerű keresést, s kötelező elég bátornak lenni kérdezni, majd saját tapasztaltunkkal illendő tovább növelni a globális adatbázist.
Ezt a felhasználói attitűdöt nem lehet eléggé kihasználni, felhasználni, hasznosítani. A web2.0-ás startupok jelentős része tisztán erre az attitüdre épít, s bárminemű tájékoztatás projektszintű tervezésekor feltétlenül számolni kell folyamatosan növekvő szerepével és a benne rejlő lehetőségekkel.
4.1 Az altruista attitüd
Az Internet eredeti, egyetemközi hálózat állapotától a mai napig őrzi szerepét a segítő, altruista attitűd. Az önkéntes tájékoztatás természetes gesztus, amit egy alkalmi közösség, akár egy busz két megálló közti közönsége is indokolhat. A lehetőség, hogy adjunk annak, aki rászorul, akkor veszti realitását, ha érdemtelennek találjuk a kérdezőt, vagy irreálisnak a kért segítség mértékét. A hálózati közösségekben az alapvető net-etikett betartásával ez a helyzet ritkán fordulhat elő.
A tájékoztatásra vágyó félnek nem kell prekoncepciókkal számolnia, nem kell tekintélyt, vagy hivatásos szakértőt tisztelnie a kérdezettben: ugyanolyan testtelen, virtuális identitás, mint ő maga. A kapcsolat mentes anyagi, vagy bármilyen más előnyökben jelentkező érdekektől, a tájékoztatónak nem kötelessége az információ kiszolgáltatása, nem kap érte pénzt, az interakció szívességi alapon zajlik, kölcsönös viszonzási elvárások nélkül, az alapvető udvariassági normák szerint..
Ez a alapszintű átadó gesztus a hálózati közösségi kapcsolatrendszer önfenntartását biztosító attitűd, mellyel a résztvevők egymás tudásának bővítéséhez járulnak hozzá. Eredménye a személyes elégedettség, a hálózati létnek értelmet adó hasznosság érzete.
4.2 A közös nevező öröme
Amikor a hasznosság érzete túllép az interperszonális kapcsolatokon, működni kezd a teremtő aktivitás lehetősége, ugyanaz a motiváló erő, amely alkotótáboroktól iskolai vetélkedőkön át a team munkáig az emberi együttműködés legfontosabb összetevője, s amely a virtuális térbe konvertálódva jóformán csak és kizárólag gátló tényezőit veszíti el.
Kötelezettség nélkül, a társakat kizárólag a hasznos aktivitás és a közös érdeklődés kedvező fényében megismerve, aligha teremthetőek ideálisabb körülmények, motiválóbb munkafeltételek.
A MEK kezdeti fejlődése, a Wikipédia, vagy akár a Szánalmas.hu sikere, -egyáltalán: megvalósulásaik - nem tekinthetőek pusztán a hobbi, érdeklődés, segíteni akarás eredményének. A közös, szétosztott munkára alapozott projektek életképességét az adja, hogy a felhasználók maguktól, spontán módon megérzik a megismert koncepcióban rejlő lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy valami, összetevőinek összességét meghaladó mű születhessen a különböző tudású, mentalitású, aktivitású közreműködők közös nevezőjeként.
A projektek alatt nem kell feltétlenül komoly feladatokat érteni, az „önszórakoztatás” értelmetlensége is ezen a működési elven alapul, a „Leghosszabb topik” témátlan, mennyiségi hozzászólás-halmozása éppúgy vonzerő, mint a nosztalgia topikok sikerében megérzett esély, hogy apró, személyes emléktörmelékekből összeáll egy értékes információ gyűjtemény, kordokumentum.
A virtuális közegben a segítő szándék ilyenkor ugyanúgy felébred a jelenlévőkben, mint a személyes kérések, megkeresések esetén. Ez a segítő szándék azonban a tervnek, az ötletnek szól. Ha a megsegítéshez szükséges munka reális, ha nem kerül semmibe, ha jólesik megtenni, a részvételt a webes közösségi terekben nem akadályozza meg az IRL megszokott közösségi gátlás.
A részvétel lehetőségét külön-külön, egymást nem látva, nem ismerve, monitorok mögött ülő emberek ismerik fel. A „kérés” -csakúgy, mint a segítő kedv-, személyes: nincs olyan visszatartó erő, ami „mások” mozdulásától tenné függővé az aktivitást, s megakadályozná a folyamat beindulását.
4.3 Vágy az elismertségre
Az Internet előbb vagy utóbb „megtalálja”, mely területen valósíthatjuk meg önmagunkat. A tájékozódás és a minták sokasága a felgyűlt, önálló tudás megfogalmazására késztet, a megfogalmazások szintjének és elmélyültségének skálázottsága pedig növeli a megnyilvánuláshoz szükséges önbizalmat.
Túlzás nélkül nevezhetjük tehát a virtuális teret globális olvasó- és alkotótábornak, melyben természetes helyére kerül vágyunk az elismertségre. Az önmegvalósítás –azaz a tehetségünknek megfelelő siker elérése- a lehetőségektől nem függ. A lehetőségek félreismerése ugyanakkor csalódásokkal járhat. A tájékoztatás szerepe a kifejezési lehetőségek pontos megismerésében számottevő. A közösségi fotógaléria-szolgáltatások között vannak kezdőknek ajánlhatók és vannak olyanok, melyekben kiábrándítón kevés pozitív visszajelzéssel találkozhat a kezdő amatőr. Hasonlóképpen, az irodalmi publikálásnak is megvannak az adekvát lépcsői, számos önképzőkör-szintű gyűjtőhely mellett a nagy, ismert folyóiratok webváltozatánál kopogtatni általában kiábrándító eredménnyel járhat. De kétségtelen, a hálót olykor kedvtelésből bejáró szerkesztők és –főként fiatal- szerzők egy blogcomment linkjére kattintva eljuthatnak személyes honlapokra, beleolvashatnak versekbe, novellákba.
Az elismertség igénye az önkéntes, anyagi ellenszolgáltatástól mentes közös munka vonatkozásában is számottevő. A résztvevők –ha csak helyi érvényű elismerési rendszerben is, de – igénylik munkájuk mérését, értékelését. Ahogy on-line áruházak értékelik visszatérő vásárlóik „fogyasztását” bónusz pontokkal, beváltható „tallérokkal” vagy hasonló fantázia-fizetőeszközökkel, úgy toplisták, ranglisták, rangfokozatok válhatnak játékos motiváló rendszereivé a legkomolyabb tudományos feladatmegosztásoknak is.
A hálózati önmegvalósítás nyilvánvalóan nem pótolja valós életbéli sikereinket. Ahogy azonban egyre több vonatkozásban szövi át az emberi cselekvések, döntések hátterét a hálózati kommunikáció, a virtuális szerepvállalás, úgy nő a kapcsolatteremtés, a közvetlen összefüggések szerepe is. A hálózaton felmutatott teljesítmény közvetlen anyagi elismertséggel ritkán jár, viszont féltékenység sem kíséri. A netpolgár elszántságától, türelmétől és tervei komolyságától függ, milyen szinten használja ki tudását, milyen szinten vállalja a kapcsolatteremtést a vele azonos tudású, tehetségű alkotókkal, s teremt-keres magának és kreativitásának adekvát közeget, melyben valóban értékei szerint bírálják és ismerik el tehetségét.
4.4 Sok kicsi sokra megy: az erő érzékelése
A hálózati gondolkodás szerves része a megosztottságban rejlő egész, a tudat, hogy a világháló sokmillió felhasználója hatalmas tudást és kapacitást képvisel, és ezt a tudást szükség esetén egyesíteni, koncentrálni lehet, megszégyenítve bármilyen üzleti, politikai hatalmat, erőt, érdekérvényesítő tendenciát.
Ez az „egész-tudat” munkál a tudásegyesítő projektek mögött, lexikonépítő és közös nevezőn megerősödő összedolgozásokban is, de ez hatja át az anarchista, monopóliumellenes, gyakran antikapitalista megmozdulásokat is.
5 Összegzés - aktivitási modell
IRL társadalom és kultúraélményünk része a world wide web -ábánkon háromszöggel szimbolizált- aktivitási tere.
Feladat
Gondolja át, lehetőség szerint jegyzetelje ki a felhasználói attitűdrendszer elemeit. Hogyan építhet, reagálhat a tájékoztató/tartalomszolgáltató rendszer a különböző felhasználói aktivitásokra, motívációkra?
Válaszában törekedjen az attitűdök elkülönítésére. A posthoz a _tézis6 címkét rendelje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése