A kutatás lezárásaként át kell gondolnunk, milyen következtetéseket vonhatunk le a téma és tartalomszolgáltatás kapcsolatrendszeréből, milyen igényeket különíthetünk el, mi formálja az optimális tájékoztatórendszer funkcionális kialakítását:
1. A kontextus igénye
2. Igény az információk hitelesítésére
3. Igény a perspektívára - a részében is meglátható egészre
4. A komplexitással szemben támasztott igények:
1. A kontextus igénye
2. Igény az információk hitelesítésére
3. Igény a perspektívára - a részében is meglátható egészre
4. A komplexitással szemben támasztott igények:
- A tudásbázis közös, interaktív építésének lehetősége
- Hozzáférése a gyűjtési, feldolgozási fázisokhoz
- A működő, létrehozott tudásbázis hatékony lekérdezhetősége
- Rálátás az irányító munkára, kollegialitás
- Rálátást segítő eszközök a feldolgozott területre
- A projekt célterülevel biztosított élő kapcsolat
- A személyes munka megbecsülése
- A személyes tér biztosítása
- Közösségi tér a projekttől független, kötetlen kommunikálásra
- Közösségi időélmény, a munka és együttlét archíváltsága
- A beépülő munka kompatibilitása más, hasonló rendszerekkel, átlépési lehetőség, metaprojektek részeként
I.
A pontszerű információk gyakran zavart okoznak, a kontextus hiánya sok esetben értlemezhetetlenné teszi a kérdésekre kapott releváns választ.
A döntési készséget aktiváló információkra van szükség. Az ember összefüggésekkel operál, ha túl sok az információ, a pontszerű információk hatványozottan növelik a káoszt, ahogy a szétszórt puzzle darabjai –látványként- rémisztővé kihívássá teszik a feladványt. A probléma gyakran sokkal egyszerűbben megoldható, ha biztosított a rálátás annak gyökereire, ha nem csak a jéghegyek csúcsait látjuk
Senkinek nem elég a „Mentés” funkció, rengeteg anyagunk van/lehet elérhető vagy elmenthető, de kontextusukból kiragadva elvesztik kapcsolódási pontjaikat. A tájékoztatástól, s magától a webtől a többletet várjuk, mert a kapcsolódás az izgalmas, a web lényege az összekapcsolhatóság, a hálózatiság térélménye, az adatok közötti összefüggés inspiráló, megtermékenyítő ereje.
2. Igény az információk hitelesítésére
Tájékoztatás és bizalom
A tájékoztatás egyben értékítélet, kiválasztás, kiemelés, egy rész összefüggéshalmaz kijelölése.
Megsokszorozza a tájékozódás hatékonyságát, ha mások súlyozásához viszonyíthatunk.
A tájékozódás során támpontokat keresünk, hitelesítő mozzanatokat. Ilyen hitelesítő mozzanat lehet egy tájékozódási rendszer mögött álló intézmény, szerkesztőség ismerete, az adott tématerületen betöltött szerepe.
A felhasználói szokások elemzéséből leszűrhető, hogy komplex információk, vagy választásra késztető információhalmaz esetén a felhasználó azt a tájékoztatást fogadja el hitelesnek, amely köthető
- több ítélet átlagához (statisztikai hitel, toplista időben, térben)
- ismerhető identitáshoz (megismerhető a tájékoztató, s kontrollként elérhető, amit más kérdésekre felel)
- ismert virtuális, vagy valós térhez, közeghez (aki abban otthonos, az megbízható, hiteles)
- mintaillesztési viszonypontokhoz (más információhalmazok értékelésekor megismert strukturális egyezésekhez, szubjektív mércével mérve, hogy mit bírnak el más kérdések hitelesítésében)
3. Igény a perspektívára - a részben meglátható egészre
Minden közösségi aktivitásra (is) építő projekt megvalósulását veszélyezteti, ha nem érezhető céljának egyedisége, a felhasználói közreműködés nélkülözhetetlensége és a megvalósítandó tájékoztató rendszer hasznossága. Motíváló célok lehetnek:
- A teljesség igénye a célterületen
- A gyűjtés, feltárás, lekérdethetősés módszerének egyedisége
- Az asszociációk és egyéni teljesítmények szabad érvényesülésének lehetősége
A redundancia elkedvenítheti a felhasználót.
Ahogy a keresőrendszerek lekérdezésekor lehangolóak az irreleváns találatok is, úgy az irreleváns, fölösleges munka is. (már megvan, máshol jobb helye lenne annak, amit csinált)
- Az internet számos pontján halmozódik fel egymást átfedő, vagy teljesen duplum információ.
- A komplex, automatikus-organikus rendszerek fejlesztése azért is fontos, mert megőrzik az az információ közös és egyéni felhalmozásának lehetőségét, de vonzó komplexitásukkal biztosíthatják, hogy a benne foglalt információkat máshol –újból- felhalmozni ne kezdjék.
4. A komplexitással szemben támasztott igények
Egy tájékoztató webes objektum értékét egyaránt adhatja unikum volta, speciális egyneműsége, és komplexitása. Az egyediség birtokolható értéket jelent, eszközként tartja számon a felhasználó. Ha az egyediség nem elegendő, nem jellemző, vagy ha a tájékoztatás célja átfogó tudásbázis építése, ki kell szolgálni további felhasználó attitűdöket is.
Minél komplexebb a tájékoztató rendszer a felhasználói attitűdök kiszolgálásában, annál értékesebb, fontosabb. Egymástól jellegükben eltérő hálózati terek, kommunikációs- és adatbázis alkalmazások összekapcsolt megjelenítése a weben ma már programozói feladat, megoldásának tecnikai akadálya nincs. Az összekapcsolt alkalmazások, vagy interakciós lehetőségek rendszerének biztosítania kell az elégséges komplexitást
II.
A komplex, felhasználói igényeket figyelmbe vevő tájékoztatási rendszer főbb feladatai a hálózati tájékozódási attitűdök elemzése alapján a következők lehetnek:
- A tudásbázis közös, interaktív építésének lehetősége
- Hozzáférése a gyűjtési, feldolgozási fázisokhoz
- A működő, létrehozott tudásbázis hatékony lekérdezhetősége
- Rálátás az irányító munkára, kollegialitás
- Rálátást segítő eszközök a feldolgozott területre
- A projekt célterülevel biztosított élő kapcsolat
- A személyes munka megbecsülése
- A személyes tér biztosítása
- Közösségi tér a projekttől független, kötetlen kommunikálásra
- Közösségi időélmény, a munka és együttlét archíváltsága
- A beépülő munka kompatibilitása más, hasonló rendszerekkel, átlépési lehetőség, metaprojektek részeként
III.
Ahhoz, hogy egy tájékoztató rendszert funkcióit hatékonyan kapcsoljunk a web 2.0 kivonatolva leegyszerűsítő, testreszabhatóságra és tömörségre törekvő rendszereibe, meg kell keresnünk a kontextusigényt szervező, komplexitást generáló erőket. Hol és mi kapcsolódik össze ezeken a tematikus helyeken, moduláris grafikus interfészeken, közösségi aktivitási színtereken, s milyen felhasználói igények mentén?
A.) Az identitás/otthonosság igénye: intimszféra, térélmény (saját tér otthonossága), időélmény (saját idő, aktivitás-archívum mint identitás) forrásválogatás (RSS feedek választása).
– tipikus aktivitás: elkülönítés, kisajátítás, domesztikálás
B.) (+A) a saját/a birtoklás/a hatalom tudatának igénye (kapcsolati hálók, tudásgyűjtemények) jelenlét-készség, annak birtoklása, gyűjtés és választás.
– tipikus aktivitás: a felhasználó döntéseivel és felhalmozott javaival profilt szolgáltat magáról: nem tudatos hozzáadás
C.) (+ B + A) (egyéniség + az Egy default mű szerzőként birtoklása: A+B=C pl. wikipédia) Része lenni/összeadás, segítés, teremtés, előremozdítás.
– tipikus aktivitás: hozzáadás, használva az erre szervezett struktúrákat, adatbázis alapú tartalomszolgáltató rendszereket
D.) A rendszer csúcsa lenni/kreativitás, kitűnés, siker, karrier-üzlet-képesség, ügyesség bizonyításának igénye.
– tipikus aktivitás: a felhasználó maga is szervezővé válik (programozás, ráépítés-mashup, vállalkozás, struktúrateremtés mások aktivitásának / A+B+C aktivitások felhasználására)
A pontosabb célkép felé haladva tekintsük át, mit kapcsolnak össze a felsorolt, komplexitást generáló magatartásokra és igényekre épülő, szervezett WEB 2.0-ás szolgáltatások:
- felhasználói profilok, választások összekapcsolása szolgáltatás-felhasználók lenyomataiból (kereséshez, „targetáláshoz”, Web-intelligencia statisztikai alapon, önkéntes – vagyis nem tudatos – nyersanyagtermelés a szemantikus web-aktivitásokra, profilokra épülő megvalósításához)
- felhasználói tudatos input alapján termelődő adatforrás: „adatbázis-mederbe” terelt kooperáció (már a fórum mint első megvalósulás – majd üzleti modellek [Amazon.com] – blog – wiki – wikisearch [statisztikai intelligencia])
- szakérők teremtette adatforrás bekapcsolása (digitalizálás, lebontás, XML) a csereszabatos adatbázisok kooperációjába
2. Mi marad nekünk, ha nyitottak vagyunk?
Látnunk kell, hogy ezek a teremtett szolgáltatások „lekérdezési felületek” az adatforrások és a felhasználói kommunikációs csatornák között, metszetei az átjárhatóvá tett, atomizált információk áramlására bomló hálózatnak. Mai divatos kifejezéssel: mash-upok, melyeknek megalkotásában inkább az ötlet dominál, munkaként létrehozásuk csak töredéke a felhasznált adatbázisok, felhasználói tömegek információ-bevitelre szánt munkaóráinak. S nem is képviselnek olyan megnyugtató, megalkotott értéket, mint korábbi beidegződésünk szerint egy honlap, webhely. Ugyanazokra a forrásokra bármikor készülhet újabb, jobb ráépülő szolgáltatás, mely elcsábítja a felhasználókat.
Mi biztosít értéket, mibe érdemes munkát fektetni tehát? Mennyire érdemes egy teremtett szolgáltatást komplex rendszerként megtervezni és kidolgozni? Milyen célt érdemes kitűzni?
Míg a Web 2.0 döntő újdonsága a közösség, s még inkább az imént osztályozott közösségi aktivitások eredményeként teremtődő statisztikai hitelesítés komplexitása, egy adott információszolgáltatás komplexitását a szakértői hitelesítés igénye határozza meg: nagy adatbázisoknál a szakmai hitel ugyanúgy közösségi elvárás, ahogy egy tudományos munkánál a tudományos közösség igényli a hivatkozásrendszert. De egy blogger élményeinek közlésekor – azaz adatbázisba öntésekor – is döntő a személyes, saját tartalmára vonatkozó hitelesség.
A sikeres és hatékony szolgáltatásokban e két tényező kerül fedésbe. A saját tartalmi hitelesség és a felhasználó aktivitások, vagyis a visszafejthetőség a kontextust generáló felhasználói igényekre.
Ez a felbontás mint a hitelesítő tényezők összessége lesz az adott, épített szolgáltatást értékessé emelő komplexitás, legyen az csak egy személyes blog vagy a kortárs irodalmat feltáró adatbázisrendszer.
A.) Legyen egyedi tudás(ok)ra, élményre épülő, azonosulhasson tartalmával
– otthonosság igénye: intimszféra, térélmény (saját tér otthonossága), időélmény (saját idő, aktivitás-archívum, mint identitás) forrásválogatás (RSS feedek választása).
– kínált aktivitás lehetősége: elkülönítés, kisajátítás a megismerésben és felismerésben
B.) Megosztott értéket képviseljen
– legyen hasznos, használható valamire – a birtoklás öröme, a sajátnak érzett tudás igénye (kapcsolati háló, tudásgyűjtemény, jelenlét-készség, annak birtoklása), gyűjtés és választás.
– kínált aktivitás lehetősége: a felhasználó döntéseivel és felhalmozott javaival profilt szolgáltat magáról: nem tudatos hozzáadás
C.) Statisztikailag hiteles (általunk is) felügyelt legyen
– része lenni / összeadás, segítés, teremtés, előremozdítás:
– kínált aktivitás lehetősége: hozzáadás, közreműködés
D.) Jól felépített szolgáltatás legyen, mely elismerhető és választható más szolgáltatások közül
– kreativitás, kitűnés, siker, karrier-üzlet-képesség, ügyesség bizonyításának igénye.
– kínált aktivitás lehetősége: a felhasználó maga is (társ)szervezővé válik, felhasználja eredményeinket (programozás, ráépítés-mashup, vállalkozás, struktúrateremtés / A+B+C aktivitások felhasználására)
Egy szolgáltatás ezzel válhat a háló egy lehetséges, komplex metszeteként működőképes, vonzó, aktív lekérdezésévé az összekapcsolt forrásoknak, profiloknak és közreműködésnek.
A kapcsolt forrás szerint lehet személyes-hálómetszet, blogként egy megélt élmény vagy élménysorozatban kibontakozó identitás komplex, nyilvánossággal megosztott lenyomata vagy akár „az irodalom” a maga teljességében, „egy könyvtár”, „egy szórakozóhely” vagy fizikai térben is összejáró közösség otthona, mely mind-mind ugyanolyan komplex önmagában, mint egyetlen személyiség, s ez a megjelenített, feltárt komplexitás adja hitelét.
Vagyis oda jutunk, ahonnan a Web eredetileg indult, csak magasabb szervezettségi szinten – egy összehasonlíthatatlanul mélyebben feltáró adatbázis lekérdezéseiben. A statikus személyes, közösségi és intézményi honlapok helyett a feldolgozott tartalmat – a hálózati aktivitásokat befogadva –, s azoknak megfelelő komplexitással kell szolgáltatni.
Lehetővé kell tenni az adatok, eredmények, publikációk továbbáramlását, különben az alkotóktól függetlenül következik be: szemléznek blogok a híreinkből, „taggelik” átlagolva, egyszerűsítve mindazt, amiről tudjuk, hogy bonyolultságában izgalmas. Ha a tartalomszolgáltató el akarja juttatni a tömegekhez, a lehetséges maximális számú befogadóhoz mindazt a komplexitást, mélységet, értékes összefüggésrendszert, melyet átlátni és feldolgozni képes, akkor úgy kell publikálnia, hogy komplexitásához adekvát szolgáltatások épülhessenek rá, hogy minden ízében részévé válhasson a hálózati adatáramlásnak, hogy ne legyen érdemes egyszerűsíteni, vagy egyszerűsítve is magában hordozza bonyolultsága ígéretét.
A webtartalom legértékesebb és értékállóbb, tulajdonolható kincse a hitelesítés birtoklása marad: a rálátás, a saját tudásból, élményből fakadó tapasztalat, a szakszerű adatfeldolgozás, a profi adatbázis-összekapcsolási metódus ismerete és a legadekvátabb lekérdezési lehetőségek definiálni tudása. S egyben az egyetlen eszköz az „átlagolódás”, a középszer térhódítása ellen: élen járni a sajátként megadatott területeken.
Ezért visszás az adat- és eredményvédelem, a szellemi tulajdon helytelen értelmezése. A szerzői jog merevsége helyett a gyökerek komplexitásának felmutatása szükséges, avagy a művek, személyiségek, eredmények mögötti valós komplexitás leképezése a hálón komplexitást generáló aktivitásokon.
Az önmagukat átjárhatóvá, hitelessé tevő információforrások megjelenése visszatérést jelenthet az internet gyökereihez – 2.0-ás szinten – a fórumok egyszerű, virtuális személyiségek között, spontán létrejött agoráihoz.
__________________________________________________
Feladat:
Vázolja az optimális tartalomszolgáltató rendszer felépítését választott tématerületén. Milyen eszközökkel, webes szolgáltatások felhasználásával látja megvalósíthatónak a legadekvátabb rendszert?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése