Az általam kiemelt weblap speciális ebből a szempontból, mert pontosan a múlt írásos nyomait alakítja át interneten elérhető, közzétehető változatra. Ha nem lenne az internet, akkor is van/létezik a honlap anyagának alapja, merthogy a huszadik század sajtója már megszületett, csak holt anyagként. Ki olvassa manapság könyvtárak olvasótermeibe bújva a korabeli sajtótermékek teljes repertoárját? Ezt elvégzik helyettünk, s ezzel a munkával életre keltik, feldolgozzák a múlt egy szeletét. Olyanra tesznek a honlap szerkesztői kísérletet – és nem csak gondolatkísérletet-, amely maximálisan próbálja kihasználni azokat a pozitívumokat, amit magában rejthet az internet. S ha nem jönne segítségül a technika, akkor maradhatna a hagyományos papíralapú változat. Azonban ismerve valamennyire az internet természetét, lényegesen nehézkesebb módon, az interaktivitásra alig adva lehetőséget, stb.
Eddig is, és valószínűleg ezután is sokan próbálkoznak az archiválásnak, az archív anyagok közzétételének is teret adni az interneten, hiszen a jelenben már átvette életünk minden szeletében az irányítást. A múlt az, amihez még nehézkesebb hozzáférnünk általa, s ezért érthetőek ezek a törekvések is. (A cél: a felhasználó géphez kötése, géptől függővé tétele minden módon. A választás lehetősége – a gép előtt:) – azonban adott!)
Az Index Tegnapi újság és a Wikipédia is tett kísérletet arra, hogy a múlt sajtója alapján egyidejűvé, jelen idejűvé, a jelenben kereshetővé tegye a múlt napi eseményeit. De a Múlt-kor vagy a Szemtanú is hasonlóan a múltban kutakodik. Sorolható lenne még az ilyen típusú lapok neve, de az általam választottat sajátos megközelítési módja, egyedisége, teljességre törekvése kiemeli a hasonló lapok sorából.
A többlet talán ebben a lapban nem föltétlen az adatok sora, amit általa meg lehet szerezni, hiszen konkrét információkhoz, a múltból bárhol máshol is hozzá lehet jutni. Inkább az a mindent átható sajátos történelemfelfogás teszi speciálissá, egyedivé a lapot, amely a történelmet úgy értelmezi, mint az éppen aktuális, megélt „mák” –mai napok- sorozatát, s csak egy szűrön mennek át az események: a korabeli sajtó tálalásán. Nincsenek még ráadásképpen történészek, politikai érdekek, akármilyen irányú manipulációk, amin keresztül a mi ismereteink nagy részét is megszereztük. A múlt mává válik, átélhető, beleléphető, természetes valósággá. S a megismerésnek egy újabb dimenziója nyílhat meg minden olvasó számára.
Eddig is, és valószínűleg ezután is sokan próbálkoznak az archiválásnak, az archív anyagok közzétételének is teret adni az interneten, hiszen a jelenben már átvette életünk minden szeletében az irányítást. A múlt az, amihez még nehézkesebb hozzáférnünk általa, s ezért érthetőek ezek a törekvések is. (A cél: a felhasználó géphez kötése, géptől függővé tétele minden módon. A választás lehetősége – a gép előtt:) – azonban adott!)
Az Index Tegnapi újság és a Wikipédia is tett kísérletet arra, hogy a múlt sajtója alapján egyidejűvé, jelen idejűvé, a jelenben kereshetővé tegye a múlt napi eseményeit. De a Múlt-kor vagy a Szemtanú is hasonlóan a múltban kutakodik. Sorolható lenne még az ilyen típusú lapok neve, de az általam választottat sajátos megközelítési módja, egyedisége, teljességre törekvése kiemeli a hasonló lapok sorából.
A többlet talán ebben a lapban nem föltétlen az adatok sora, amit általa meg lehet szerezni, hiszen konkrét információkhoz, a múltból bárhol máshol is hozzá lehet jutni. Inkább az a mindent átható sajátos történelemfelfogás teszi speciálissá, egyedivé a lapot, amely a történelmet úgy értelmezi, mint az éppen aktuális, megélt „mák” –mai napok- sorozatát, s csak egy szűrön mennek át az események: a korabeli sajtó tálalásán. Nincsenek még ráadásképpen történészek, politikai érdekek, akármilyen irányú manipulációk, amin keresztül a mi ismereteink nagy részét is megszereztük. A múlt mává válik, átélhető, beleléphető, természetes valósággá. S a megismerésnek egy újabb dimenziója nyílhat meg minden olvasó számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése