A nemzetisirkert.hu egyértelműen segíti a spontán tájékozódást, az iskolarendszeren kívüli tanulást. Ahogy már korábban is hangsúlyoztam, a temető munkatársai és a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. is nagyon fontosnak tartja, hogy sírkertjeink ne csak tárolók, raktárak legyenek, hanem aktív, tanulási, tanítási, tapasztalatszerzési funkcióval is rendelkezzenek. Ennek egyik legjobb módja a szervezett séták népszerűsítése, úgy is, hogy terveket tesznek közzé a honlapon, úgy is, hogy más hasonló témájú lapokat linkelnek be.
A sírkert, a rendhagyó irodalomóra olyan területek, melyek egy érdeklődőt sem zárnak ki amiatt, mert nincsen megfelelő előzetes ismerete, tudása. Ma már általánosnak mondható, hogy az általános iskolát mindenki elvégzi. Így szinte biztosra vehető, hogy Ady Endre, József Attila, Jókai Mór, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos… nevével minden 15 éves magyar állampolgár találkozott, vannak róla legalábbis fogalmai. Valóban furcsa érzés ott állni a haza bölcse, a nagy mesemondó vagy egy közkedvelt költő végső nyughelye előtt.
Nagy hiánya a honlapnak, hogy nincsen igazán jól működő közösségi felülete. Egyre többen vannak, akik szívesen töltik idejüket a temetőben ülve egy padon a belváros szívében, akik foglalkoznak a kegyeleti kultúrával, akik szeretik a sírokat fotózni stb. Nincs olyan közösségi tér, ahol megoszthatnák egymással élményeiket, gondolataikat. Van ugyan egy vendégkönyv, de az ilyen funkció betöltésére sajnos aligha alkalmas.
Leképezhető-e a valóság hitelesen? Ha fotót készítek egy sírról, az valóban hiteles? Vagy úgy „torzított”, úgy beállított, ahogy én akartam látni, ahogy nekem tetszett? Meg akarom-e mutatni egyáltalán a valóságot, ha be akarom vonzani az embereket a temetőkertbe? Meg akarom-e mutatni, hogy van gazos, félelmetes arca is a kertnek? Én inkább az előnyös oldalát mutatnám meg.
A nemzetisirkert.hu nem teszi lehetővé az egyéni tér létrehozását, de van egy e-mlekezes.hu oldal az interneten, ahol megőrizhetjük elhunyt szeretteink emlékét. Itt olyan személyre szabható emléket készíthetünk, amilyet csak akarunk.
2009. december 12., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése