„A helyes döntés kulcsa a tapasztalat, a tapasztalat forrásai pedig többnyire a rossz döntések.”

/Robert Abercrombie Lowett/

Huszadik század & Fonó híján

Soha nem véletlenül dönt az ember úgy, ahogy: a weben jelenlévő tengernyi tartalomszolgáltató felület közül pont azok mellett, ami mellett kikötött. Valószínűleg sok kritériumnak megfelel, ami az egyén számára fontos lehet. Ez nem azt jelenti persze, hogy úgy tökéletesek, ahogy vannak, hanem azt, hogy szívesen olvasgatod, elemzed az ott található forrásokat, szívesen szánsz időt arra, hogy elmerülj az ott fellelhető információkban. Döntéseink meghozatalakor segítségünkre van az a szintén tengernyi számunkra nem kielégítő tartalom, ahol már természetesen szintén jártunk, de arra a megállapításra jutottunk, hogy ide többet nem, erre az időmből nem áldozok. Miért választottam e két lapot, számomra miért közelít az optimálishoz e két megjelenés? Az optimálishoz, nem a tökéleteshez!

A Huszadik századnál tökéletesen sikerült azonosulnom a tartalommal: végtelenül rokonszenves, s számomra akár meghatónak is nevezhető az a fajta történelemszemlélet, amely a tényekre, a történésekre, a napok történelemmé-szelídülésének alapállására teszi a hangsúlyt. A XX. században annyiféle agymosáson mentünk át, s talán ezt az időszakot érthetjük a legkevésbé mindenféle oldali manipulátoraink „áldásos” munkája folytán. Olyan tevékenységet végeznek a lap munkatársai, melyet a valóság megismerésének nagyon erős vágya hajt, s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos alapállás.

A lajosmizselap más szempontból közöl egyedi tudás(ok)ra, élményre épülő tartalmakat. Az objektivitást ott erősen aláhúzza a szerkesztő(k) szubjektivitása, amely a közvetlen világunk megismerésében szintén nagyon fontos. Ahhoz, hogy én kialakítsam magamban az általam megélt szubjektív valóságot, fontos számomra más emberek szubjektív valósága, amely elvezethet az én általam, persze csak illuzórikus szinten lévő, vélt objektív valósághoz. Mindkettő észrevétlenül vált az intimszférám részévé.

Az én értékítéletem alapján számomra ilyen vagy olyan szempontból, de fontos értéket képviselő orgánumokról beszélek. A Huszadik századnál az idő-és térélmény egész különleges módon jelentkezik, hiszen a korabeli aktualitások válnak napi aktualitásokká; itt maga az ötlet zseniális, a rá helyezett tartalom, s a következetes, folyamatos, kitartó munka pedig csak hab a tortán. A ráismerésnek, annak a bizonyos ”aha”-élménynek számtalan megvalósulását élheti át az olvasó, tanulmányozva az éppen aktuális korabeli sajtót. Megérteni az ember és idő viszonylagosságát: nem változtunk semmit, vagy mégis inkább: mennyivel egyértelműbbek voltak akkor a dolgok. Vagy miért követjük el újra és újra ugyanazokat a tévedéseket, miért nem tanulunk elődeink botlásaiból? A tévedések is, mint az ösztönök genetikusan kódoltak? Jelen valóságunk megismerésének nagyon fontos helye ez a vállalkozás.

A lajosmizselap az itt és most érzését adja, persze egy egyéni szemüvegen át, mely vegyes érzelmeket kelt az emberben: hol az azonosulás, egyetértés, hol az elutasítás erősödik az olvasottak után. Nincs ezzel semmi gond, hiszen bármilyen információ csak így hasznosítható az egyén számára. Ha kialakítunk valamilyen ítéletet, értékelést magunkban, azzal feldolgoztuk, saját magunk számára megértettük, identitásunk részévé tettük a leírtakat. S ha ezek után még aktivitást is kivált belőlünk, mások számára is adhatunk a témához új tartalmakat, mely csak még árnyaltabbá teheti a képet. Vagy persze nem, hiszen a hozzászólások minősége erre erős befolyással van. Mindenesetre egy ilyen típusú felület sok emberből kiváltja a része lenni a történéseknek, befolyásolni, előremozdítani az életünket vágyát; közreműködni mindennapjainkban, s ez kicsit elszigetelt, magányossá váló világunkban nagy levegővétel, kibontakozási lehetőség sok ember számára. Valószínűleg ezeket az aktivitásokat más módon, de mindenképp megteremtené magának az ember, hiszen alapvető igénye ez minden valamiféle társadalomban élő létezésnek.

A fonóbéli alkalmak is megteremtődtek anno, a Web 2.0 is megszületett. Ügyes, kreatív, kitűnésre, önmegvalósításra vágyó jelöltek és vállalkozók pedig folyamatosan akadnak, akik felkarolnak, elindítanak akár üzleti, akár politikai, de lehet emberbaráti céllal is közösségi tartalmakat szolgáltató portálokat. Mi felhasználók pedig élünk a felkínálta lehetőségekkel, s próbáljuk hozzátenni magunkat, társszerzővé válva saját életünkkel.