A szolgáltatás a felhasználói aktivitások tükrében
1. Privátszféra és magány
A konyhában, ha nem is mindig, leginkább mégis magányos farkasként ügyeskedünk, ám ez az egyedüllét szinte sosem jelent valódi magányt, hiszen – hogy stílszerű legyek – virtuálisan, gondolatban velünk vannak mindazok, akiknek készítjük a finom falatokat.
Ez a „társasági lét” tényleges virtualitással (majd’ azt írtam, valódi virtualitással – ebben a kontextusban helytálló, mégis érdekes szókapcsolat lenne) bővülhet azok számára, akik rendszeres látogatói a mindmegette.hu portálnak, akár forrásként, akár megosztó felületként használják ezt az „életjel-adatbázist, melyet saját kedvükre, eszköz-építő kreativitással töltenek fel rutinná vált bejelentkezéseikkel, hangulatjelentésekkel, a friss élmények „kiírási vágyától” hajtva, vagy éppen elbizonytalanodva egy helyzet, konfliktus kapcsán”. Sokan közülük saját blogjaikat kapcsolják e rendszerbe, bár nyilvánvalóan a többség inkább szemlélődő befogadóként van jelen.
2. Birtoklásvágy – felhalmozás
Birtoklás – szerzői jog. A gasztronómia területén kevéssé emlegetett és kevésbé összefüggésben lévőnek tűnő kifejezéspár, pedig… Pedig a konyhaművészet alkotásai is az emberi kreativitás, ötletesség, játékosság, vagy épp felelős tudatosság és igen sokrétű, nem egyszer magas szintű elméleti és gyakorlati ismeretanyag megnyilvánulásai. A csúcsteljesítmények forrásait, azaz a recepteket azonban ritkán és – tudomásom szerint – csak a professzionális vendéglátóhelyek mesterszakácsai szokták levédetni, ellenben titkosítani, pontosabban titokként őrizni gyakran a hétköznapi háziasszonyok is. Nos, ezen a felületen mintha ennek épp az ellenkezőjét tapasztalnánk: a bevált, igazán jó receptek felhalmozásának, gyűjtésének igénye nagyon régi, azok ilyen formán való megosztása, exhibicionista vagy altruista szándéktól vezérelt közzététele viszont nagyon új. A a sikerélmény, az elismerés reményében a gasztronómiai tudás féltését, úgy tűnik, felválthatja a meg/bemutatás vágya. Ennek oka, úgy vélem, a virtuális közösség teljessége felé irányuló kitárulkozás lehetősége, s itt a teljességen, a közösség végtelennek tűnő nagy számán van a hangsúly.
Ezzel a portállal kapcsolatban egy egészen más típusú birtoklásról is szót kell ejtenünk. Már említettem, hogy fenntartója az Axel Springer - Magyarország Kft., és hogy a Mindmegette márciustól magazin formájában már az újságárusoknál is kapható. Napjainkban a régóta létező nyomtatott sajtó gyakran jelenik meg újfent online változatban is; ebben az esetben a sorrend fordított: előbb lett népszerű az ingyenes szolgáltatás, a honlap, s ennek sikerét aknázza ki üzletileg is az azt birtokló kiadó.
3. Képességek fenntartása, fejlesztése
Korszerűség – napjaink bűvös szava. Még egyszerű háziasszonyként is szükségét érezhetjük annak, hogy táguló világunkban az egyre könnyebben elérhető széles gasztronómiai tudásanyagból új ötleteket merítsünk, haladjunk a korral, nyissunk a világ felé, vagyis mindig frissítsük, színesítsük konyhatechnikai eszköztárunkat, mert a korszellem mindannyiunktól megköveteli a nyitottságot, a folytonos fejlődést, a lépéstartást a változásokkal. A Mindmegette felülete sokoldalú megközelítésével rendkívül jól rendszerezetten jelent ebben segítséget.
4. Hozzáadás – teremtő aktivitás
Nem hagy nyugodni a gondolat, vajon mennyire volt tudatosan tervezett, előre alaposan átgondolt marketing lépés/fogás az Axel Springer - Magyarország Kft. részéről e honlap indítása, ugyanis ez a fajta teremtő aktivitásuk anyagiakban is bizonyára jól kifejezhető „hozzáadott értéket” jelent számukra, ugyanakkor új megvilágításba helyezi az altruista attitüdöt, és érdekes (üzleti) kihasználását mutatja a web2-es lehetőségeknek.
Ezt a gondolatmenetet nem folytatom, a portál látogatói szemszögéből vizsgálódom tovább. A receptjeiket megosztók önkéntes tájékoztatási gesztusa lehet a szimpatikus segítőkészségből fakadó, vagy a nem kevésbé szimpatikus sikerorientáltság, az elismerés utáni vágy szülötte. Így vagy úgy, a közös nevező öröme adott mind az ötletadókban, mind az ötletkeresőkben, oda-vissza motiválhatják egymást, ami öngerjesztő módon duzzasztja, tartja életben ezt a nagyon is élő, aktív archívumot, és a sok kicsi sokra megy elve alapján óriási tudástárat hoznak létre együtt, olyan újszerű/korszerű együttműködésben, amelynek karmestere nem más mint a web2-es hálózatiság néhány, ma már magától értetődő eszköze. Igen, „kötelezettség nélkül, a társakat kizárólag a hasznos aktivitás és a közös érdeklődés kedvező fényében megismerve, aligha teremthetőek ideálisabb körülmények, motiválóbb munkafeltételek”.
Erről jut eszembe, nekem már rég a konyhában a helyem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése